30. fejezet

Jonghyun szemszöge.

Talán még sosem éreztem magam ennyire izgatottnak, felcsigázottnak és buzgónak. Úgy éreztem magam mint egy kamasz fiatal, aki az eddigi engedelmes, jógyerek életmód után most követi el élete első rosszaságát. Tudtam, tudtam hogy amit művelünk, és amire rávettem Key-t, az nem helyes. De ez a szabálytalan bűnös élet egyben mámorító is volt, az én elmém pedig képes volt mindezt előtérbe helyezni.

Mindig is olyan ember voltam, akit az érzelmei irányítottak. Nagyon kevésszer tudtam felülkerekedni rajtuk, és józan ésszel gondolkodni. Érzékeny voltam, akármelyik pillanatban képes volt valaki romokba dönteni, de ugyanígy feldühíteni, vagy boldoggá tenni is – és minden érzelem a végletekig volt képes nőni a lelkemben. Ha valakit utáltam, azt meg bírtam volna ölni, és akit szerettem… azért ölni is képes lettem volna.

Világos volt, hogy Keyjel immár egymáséi vagyunk. Ahogy telt-múlt az idő, úgy szerettem belé egyre jobban, és jobban… Ő volt az első ember az életemben – a szüleimen kívül – akin tényleg éreztem, hogy törődik Velem, szeret Engem, azért aki vagyok… és tényleg csakis Engem. Életem minden percébe boldogságot lopott. Számomra a lénye egyre ragyogóbbá, gyönyörűbbé, elvarázsolóvá vált… elhatároztam, hogy soha, soha nem hagyom, hogy elveszítsem őt. Úgy beágyazta magát a szívembe, hogy ha egyszer eltűnne onnét… abba biztosan belehalnék.

Első utunk London legpompásabb hotelébe vezetett.

- Aaah..! – nézett elálló lélegzettel Key, mikor meglátta a legjobb lakosztályunkat. Minden szuperül nézett ki benne, hatalmas ablakok, hatalmas terasszal, amin még jakuzzi is volt. Az ágy persze közös volt, és szintén hatalmas, rajta aranyló színű selyem ágyneművel. Az ágyat nézve eszembe jutott az, hogy még sosem aludtunk együtt Keyjel, és most ez lesz az első alkalmunk. Már alig vártam az estét…

Miután kipakoltunk a bőröndünkből, fáradtan fújtuk ki magunkat.

- Na jó, nekem el kell mennem ruhákat venni, ez nem állapot, hogy milyen kevés mennyiség van nálam – mondta határozottan, csípőre tett kézzel, miután becsukta a ruhásszekrénye ajtaját.

- Ez aztán a kis mennyiség, mondhatom, jó hogy egyáltalán befért a polcokba a ruhatárad… - kezdtem volna cinkelni, de csúnyán kezdett nézni rám, azzal a tipikus „Key ellentmondást nem tűr” nézéssel, amitől rögtön behúztam a fülem-farkam. - …de persze úgyis várost akartunk először nézni, úgyhogy elmegyünk és vásárolunk is egyben – léptem hozzá közel mosolyogva, és végigsimítottam az arcán, amely immár elégedett kifejezést tükrözött.

- Anyám, London… annyira régen voltam már itt, és olyan régóta el akartam már jönni!

- Hát… itt vagy, Kibum-ssi. Csak hát sajnos itt van zavaró tényezőként egy kis felesleges piszok is veled, ha nem gond…

- Aish, még hogy piszok… - bokszolt bele finoman a mellkasomba vigyorogva, és közelebb hajolt hozzám. Lágyan megcsókolta az ajkaimat, engem pedig kirázott a hideg, annyira boldog voltam, hogy végre önfeledten tehetünk meg mindent, mindenféle feszültség, frusztráltság nélkül…

Csak ketten voltunk. Csakis kizárólag ketten.

Közelebb húztam magamhoz, és egyik kezemmel haja hátuljába túrtam. A lágy csókunk közben nyelvemet finoman a szájába juttattam, így már nyelves csókunkba teljesen belemélyedve álldogáltunk a szoba közepén, jó ideig. Vágyaim már kezdték volna a kezeimet saját útjukra engedni, mikor Key finoman eltávolodott tőlem, és lefogta őket.

- Ezt hagyjuk későbbre. – mosolygott a szemembe huncutul, és gyorsan összeszedte a cuccait, dzsekijét, és ugrálva kiment a folyosóra. – Irány Londoooon, juhhuu!!

Tudtam, hogy Key imádja Londont, így ezért is rendeltem ide az első repülőjegyünket – és ahogy a csillogó szemeit fürkésztem, miközben nevetve nézelődött az utcai kirakatokban, el is felejtettem azt, hogy létezik egyáltalán az „otthon”. Szívem legnagyobb boldogságát az jelentette, ha azt láttam, hogy felhőtlenül nevet.

Minden ruhát megvásárolt, ami egy kicsit is megtetszett neki, és körül-belül tíz szatyornyi ruhát cipeltünk vissza az öt csillagos szállodánkba, aminek természetesen a háromnegyedét én vittem, és csak egyetlen egy szatyor volt az ezek közül enyém. A nap végére már leszakadt a karom, pedig nem vagyok egy vézna valaki.

Egész nap egy szót sem szóltunk arról, mi lehet otthon, pedig egyszer-kétszer eszembe jutott. Azon viszont meglepődtem, Key mennyire meg tudta fogadni azt, amit a repülőn mondtam neki – talán tényleg sikerült elfelejtenie mindent?

Nem is beszéltünk egy szót sem az otthoni dolgokról, sem a városnézés, sem pedig a vacsora közben – ami nem mellesleg nagyon finom volt, bár hiányzott azért a jó kis koreai ízvilág, és még meg kellett szoknom.

Tele hassal ballagtunk fel a szobánkba, miután már tényleg semmi dolgunk nem volt.

- És most – ment oda a temérdeknyi szatyorhoz Key, és kezébe fogott kettőt – Kim Kibum ’Almighty Key’ divatbemutatóját fogod látni, kizárólagosan Kim Bling Bling Jonghyun részére! – nevetett felém, miközben az ágyon üldögéltem. A két szatyrot fogva bebaktatott a fürdőszobába.

Elmosolyodtam, és elhelyezkedtem kényelmesen az ágyon. Kihasználtam az alkalmat, hogy egy-két percig nem lát. Gyorsan rápillantottam a mobiltelefonomra, a nap folyamán először. Húsz nem fogadott hívás, az sms memóriám pedig megtelt… El se mertem őket olvasni, tudtam, hogy miről fognak szólni. Ráncoltam a szemöldökömet, és egy pillanatra megint eluralkodott rajtam az aggodalom... de megpróbáltam az egészet ignorálni, és elhatároztam, hogy fogok venni magamnak egy új kártyát, amivel csak Key-jel beszélünk, ha szükséges.

Miután zsebre raktam a telefonomat, már jött is ki a modell a „kifutóra” első kollekciójával.

Key divatbemutatót tartott számomra az újdonsült szerzeményeiből, díváskodását a maximális fokozatra kapcsolva. Bár nem volt minden ruha az ínyemre való, mert Key néha igazán furcsa és extrém ízléssel rendelkezett, öröm volt látni, mennyire élvezi, és mennyire magabiztosan fest mindenben.

Mikor már a tizedik összeállítást vette épp fel a fürdőben, már kezdtem kicsit unni, de ahogy kilépett onnan, elállt a lélegzetem.

Ezúttal egy egészen egyszerű kompozíciót választott. Nem volt rajta se kalap, se sapka, se szemüveg, se sál, hanem egy egyszerű, tökéletes szabású, mély V kivágású fekete póló, egy fa nyaklánccal - ami odavonzotta a tekintetet gyönyörűséges kulcscsontjára-, valamit egy egészen feszülős világos, koptatott indigókék farmer, amely itt-ott direkt ki volt szaggatva, megmutatva ezzel hófehér bőrének pár négyzet-centiméternyi részét.

- Hát, nem tudom, ez nekem annyira nem tetszik, olyan semmilyen. – fordult meg nekem háttal, hogy megvizslassa magát a tükörben. Elhúzta a száját, majd elindult a fürdő felé. – Nem is tudom, minek vettem ezt meg. Bár, néha azért kellenek egyszerű szerelések is, ha olyan alkalo-

Miközben magyarázott és nem engem figyelt, halkan odalopóztam mögé, és mielőtt még bement volna a fürdőbe, hátulról elkaptam észveszejtően szexi alakját, magam felé fordítottam, és a falnak nyomva azonnal megcsókoltam.

Ő készségesen karolta át a nyakamat, és csókolt vissza, majd azonnal közelebb simult hozzám. A szájáról átvezettem a számat a füléhez, és halkan azt mondtam:

- Szerintem meg észveszejtően szexi vagy benne. De ha nem tetszik… - csúsztattam végig a tenyeremet az oldalán, amitől éreztem, hogy enyhén megremeg. A kezem meg sem állt egyenesen az övcsatjáig, amelyre rámarkoltam, és annál fogva kicsit még közelebb húztam magamhoz. - …ha gondolod, lefejtem rólad ezeket a csúnya, csúnya ruhákat.