31. fejezet (18+)

Fekete szempárjával szabályosan felfalt engem. Én éreztem, hogy bennem egyre inkább forrni kezd a vágy. Mikor egyik tenyere elkezdett lassan a pólóm alá siklani, az ajkamba haraptam. Kezeimmel haja hátuljába túrtam, és vággyal teli hangon azt mondtam:

- Vedd le őket.

Rettentően beindultam… főleg így, hogy itt tényleg semmi, de semmi okom nem volt a szokásos aggodalomra és görcsölésre, és teljesen elengedhettem magam. Nagyon régóta nem voltam senkivel, főleg nem olyannal, akit szeretek is. A hébe-hóba egy-két alkalom számomra puszta szükséglet-kielégítésnek számított, és nem szexnek. Jonghyunra vágytam egész életemben, és most végre itt van az alkalom, hogy teljes mértékben megkaphassam őt.

Hirtelen megfogott, és megfordított úgy, hogy az ágy felé legyen a hátam, majd pár lépéssel odavezetett, és egy gyengéd, mégis határozott mozdulattal rálökött, én pedig a selymes, aranyló ágyneműn landoltam. Széles, sejtető vigyorral mászott felém, és nekem is fülig ért a szám. Rettentő szexin festett, a testem pedig kiáltozott azért, hogy minél közelebb kerülhessen hozzá.

Megfogtam a hátát, és magamhoz húztam, mire mindketten egymás ajkára martunk. Ez a csók most egészen másnak hatott, mint bármelyik eddigi, és ez volt a legjobb. Az eddigiek sóvárgó, bujkáló, mégis izgalomkeltő hangulatúak voltak, de a mostani parázslóan égetett. Nem volt túl mohó, de mégis határozott és alapos. Érezhető volt, hogy teljes mértékben belefeledkeztünk egymás ajkának minden egyes négyzetmilliméterének tüzetes kényeztetésébe. Néha nyelvem hegyével végigsimítottam húsos alsó ajkán, amit ő egy-egy finom harapással viszonzott.

A végtelenségig tudtam volna ízlelni az ajkait, de ő elszakadt tőlem, és egyik igazán gyenge pontomat megtalálva kezdte el csókolgatni a nyakam oldalát. Lehunyt szemmel kissé felszegtem a fejemet, hogy jobban hozzáférhessen, és ahogy belefújtatott, teljesen kirázott a hideg.

Nyakam kényeztetését egyik kulcscsontomra hintett csókkal koronázta meg, majd megfogta a vállaimat, és felültetett az ágyon. Egyenesen a szemembe nézett, és azzal a tipikus Jonghyun-féle féloldalas mosollyal lassan lehúzta rólam a fekete pólómat, én pedig segédkeztem neki azzal, hogy feltartottam karjaimat.

Furcsa volt, mert ez volt a legelső alkalom, hogy úgy mutatkoztam előtte hiányos öltözékben, hogy ő vetkőztetett, méghozzá szexuális tevékenység következtében. Hihetetlen, hogy annak tudatában is, hogy már ezerszer látott engem egy szál bokszerben is, éreztem magamban némi frusztrációt.

Jonghyun lassan végigvezette mindkét tenyerét felsőtestem hófehér bőrén, közben szemeivel mustrálva.

- Hogy nem vettem észre hogy ennyire gyönyörű vagy? – mondta halk, szelíd hangon, mire én elmosolyodtam, és a frusztráltságom tova is szállt. Most már jobban felbátorodtam, és vállainál fogva kissé hátrébb döntöttem őt, hogy ráülhessek csípőjére.

Lassan én is lehúztam róla a felsőjét. Előbukkant a fantasztikus, tökéletes felsőteste, melynek láttán felcsillant a szemem, főleg mikor belegondoltam abba, hogy most teljes mértékben az enyém.

Kezeimet mellkasára helyeztem, mely fel-le emelkedett az izgalomtól, és számmal is elkezdtem feltérképezni a mesés domborulatokat.

Valahogy a kezdeti hevességem kissé lecsillapodott, és inkább az lebegett előttem, hogy minden egyes századmásodpercét kiélvezzem ennek a csodálatos estének. Jonghyun is úgy tűnt, hogy hasonló módon áll hozzá a dolgokhoz, és érezni lehetett a levegőben a köztünk kialakult tökéletes összhangot.

Gyengéd csókok és érintések kíséretében fokozatosan lekerült rólunk minden ruha. A legutolsó ruhadarab eltűnésekor érezhető volt a levegőben az, hogy mindketten újszerűnek éljük meg ezt az egészet – főleg ő, hiszen valószínűleg még sosem volt férfival. Egy pár másodpercre csak térdeltünk egymás előtt, egymást megcsodálva, és bár kissé furcsán éreztük magunkat, a vágyunk mindkettőnk zavartságán felülkerekedett. Jonghyun száját résnyire kinyitva folyamatosan a szemét futtatta testem minden apró szegletén, és tekintetében tág pupillákat és vággyal teli csillogást láttam.

Jonghyun teste meztelenül olyan volt, mint egy álom: tökéletes. Minden egyes vonala tökéletes és mintaszerű volt, kockás hasán imádtam érezni, ahogyan ujjbegyeim meg-meg ugranak a domborodó izmokon.

Közelebb húztam magamhoz feje hátuljánál fogva, és egy hangyányi csókot lehelve ajkára odahajoltam a füléhez.

- Nem muszáj még megtennünk, Jonghyun. Tudom, hogy számodra ez még nagyon új. – mondtam neki szinte suttogva.

Tenyereit az arcomra helyezte, és mosolyogva nézett a szemembe.

- Viccelsz, ugye? – kuncogott, majd egy gyengéd csókkal teljesen ledöntött az ágyon, és felém helyezkedett.

Gondoltam, hogy ő lesz felül, nem is tudtam máshogy elképzelni az egészet. Azonban némi félsz volt bennem, hiszen akármennyire is vágyom Jonghyunra, mégiscsak tapasztalatlan… Nem akartam, hogy azt higgye, nem bízom meg benne, de tudtam, hogy muszáj lesz valahogyan asszisztálnom számára.

Még nem is tett meg semmit, és némi kis hezitálást éreztem benne, mert sokáig csak simogatott és csókolgatott. Eközben megfogtam egyik kezét, és gyengéden elkezdtem odavezetni, ahol megtörténhetett a továbblépés. Kezét fogva éreztem, ahogyan remeg az izgalomtól, de közben próbáltam cirógatni, és nyugtatgatni a tekintetemmel.

Kissé félve, de megtette – egyik ujja elhelyezkedett bennem, és lassan mozgatni kezdte. Minden másodpercben az arcomat fürkészte, keresve a reakciómat. Ahhoz képest, hogy tényleg még sosem csinált ilyet, egészen fájdalommentesen megúsztam, bár egy-két pillanatban majdnem felszisszentem, igyekeztem ezt a lehető legjobban visszatartani. Nem akartam, hogy emiatt frusztrálva legyen.

Hamarosan elérkeztünk a végső mozzanathoz, mikor ujjait helyettesítette egy már számára is ismerősebb mozdulattal. Nem ártott volna valami síkos… Ez volt talán a legkellemetlenebb a számomra, de az ő arcán úgy láttam, hogy ellenkezőleg, számára pont a legkellemesebb. Halkan felsóhajtott az első mozzanatnál, pilláit pedig lecsukta. Észveszejtően szexi látványt nyújtott, és ettől talán én is kicsit jobban feloldódtam. Nagyon-nagyon lassan elkezdett bennem mozogni, közben úgy láttam rajta, hogy folyamatosan aközött őrlődött, hogy merje-e élvezni a fenomenális érzést, de közben fordítson rám elegendő figyelmet.

Fokozatosan egymásra hangolódtunk, és mind Jonghyun, mind pedig én egyre inkább bele kezdtünk jönni. Most már egynek éreztem magunkat, a tempónk is gyorsabbá vált. Mindkettőnk teste egyszerre ismételte a mozdulatokat, közben éreztem, hogy hátam alatt a selyem ágynemű is követni kezdte azt.

Jonghyun már annyira belejött, hogy még arra is tudott koncentrálni, hogy engem a kezével kényeztessen. Ez igazán felkapcsolta az élvezeti fokozatomat, és egy hangyányi nyögés hagyta el a számat, mikor megéreztem magamon a tenyerét, ami a ritmust felvéve mozgott együtt velünk. A hang hallatán elvigyorodott, én pedig éreztem, hogy kicsit vörösödöm, de zavaromba belevágott egy intenzív érzés, melytől már tudtam, hogy egyre közelebb kerülök a csúcshoz.

Sóhajaim egyre mélyebbekké váltak, és szemöldökömet összeráncolva, szemeimet lehunyva éreztem, ahogy elönti a forróság az alhasamat. Mindeközben Jonghyun oldalába markoltam, és mikor kinyitottam a szememet, ő szélesen vigyorgott rám.

Ő ekkor még bennem volt, és nem ment el. Gondoltam, hogy nem lesz elsőre olyan számára egy férfival lenni, akármennyire is beindítottam őt. Teljesen megértettem. Ehhez is idő kell, mire az ember kitapasztalja, hogyan jó számára, és a másik számára is.

Gyengéden kicsusszantattam magamból.

- Most te jössz. – mosolyodtam el, és láttam rajta, hogy kicsit zavarba jött. Hátra döntöttem őt, és zavartságát egy csókkal törtem meg, miközben egyik kezemmel segíteni kezdtem rajta. Éreztem, hogy nem volt már túl messze a csúcstól, így szemeit lehunyva rövidesen nagyot sóhajtott ajkaim közé, miközben markolászta szőke tincseimet a fejem hátulján.

Pillái felemelkedtek, és fekete szemeiben izgatott, örömteli csillogás jelent meg. Mindketten elmosolyodtunk egymásra, és ő végigsimított az arcélemen.

- Kibum... - szorított magához - Ez volt… életem legeslegjobb alkalma.

Kuncogtam egyet, majd elengedve őt felegyenesedtem.

- Nekem is.

… mert végre valahára azzal voltam együtt, akit szeretek.