24. fejezet

Minho szemszöge.

 Már napok óta egyre jobban kezdett nyugtalanítani az a valami, amit mostanában kezdtem el érezni Key és Jonghyun között. Nem mondhatnám, hogy direkt figyeltem őket, de azért voltak dolgok, amelyek mellett nem tudtam egy árva gondolat nélkül elmenni.  Először a nagy feltűnő hideg viselkedés volt, ami feltűnt számomra, mert egészen addig Key és Jonghyun felhőtlen kapcsolatot ápoltak. Valami határozottan történhetett kettejük között, ami ezt kiváltotta, de aztán nem sokkal később egy egészen váratlan váltásként ismét szinte ugyanúgy kezdtek el egymással viselkedni, mint régen. Én nem szerettem volna belefolyni semmibe, mondván, hátha csak hülyének leszek nézve, hogy miket képzelődök. De most már egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a bizonyos változás mást is hordoz magában, nem csak szimpla visszatérő barátságot. Valami eltérőt, valami… mélyebbet, valami… mást.
Most már tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy csak én vélekedem-e így, vagy más is észrevette azt a bizonyos légkört, amely mostanában feltűnően körüllengte a két csapattársamat. Immár olyan erős gyanújúvá vált számomra az egész, hogy muszáj volt gondolataim közé bevonnom még valakit.
Ennek a valakinek tökéletesnek tűnt a leaderünk, Onew, aki általában mindent kitűnően kezelt, és megértett. Gondoltam, ha egyetért, biztosan komolyan elbeszélgetünk a dologról, ha pedig hülyének tart majd, csak közli velem, és kész.
-    Mit eszel? – kérdeztem tőle, mikor egyszer a konyhában ismételten valami csemegét készített elő magának. Remek alkalomnak tűnt, hogy suttogva lefolytassunk egy beszélgetést, mivel Key és Taemin nagy beleéléssel néztek valami rettenetes romantikus nyáltengert a nappaliban, amit szóban elemeztek egymásnak, Jonghyun pedig otthon se volt.
-    Csirkefalatkákat, amiket még ebédre csináltam – vette ki a mikróból az ételt, és leült vele a székre.  – kérsz?
-    Nem, most zabáltam be, kösz – mondtam én is, majd leültem vele szembe. Jinki elkezdte falni a kis falatkáit, nagy bőszen, és néha fel-fel pillantott rám, mikor már a szája olyan teli volt, hogy csak rágni tudott.
-    Mi az? – kérdezte. Hát, túl jól ismert ahhoz, hogy ne gondolja, hogy épp valamit kérdezni készülök.
-    Khm… ő, semmi, különös, csak… tudod, kérdezni szerettem volna valamit. Keyjel és Jjonggal kapcsolatban. – váltottam halkabb hangnemre, és közelebb hajoltam az asztalon.
-    Na és mit? – kérdezte csámcsogva, és nyelése után újabb hatalmas adagot tömött a szájába.
-    Hát… szerintem lehet, hogy te is sejted. Mondd csak, te… te egyáltalán nem vettél észre rajtuk semmit?
-    Mire gondolsz?
-    Az ilyen… érdekes, nem szokványos, kissé… gyanús dolgokra. Tudod.
-    Lyukadj ki a lényegre.
-    Hyung… - forgattam a szemeimet. Úgy látszik, most jön az a rész, mikor kerítés nélkül kell fogalmaznom. Még visszább vettem a hangomból, összeszedtem a gondolataim, és egyenesen Onewra néztem, majd egy nagy levegővel nekikezdtem. – Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Key meleg. Igaz? Ne mondd nekem megint, hogy nem tudhatjuk. Nehogy mondd.
Onew már nem nézett vissza rám a csirkefalatkákból, csak várta, hogy folytassam tovább.
-    De mintha Jonghyun is megváltozott volna… - nyeltem egyet. Ez elég kínos rész lesz. – Nem úgy értem, hogy ő is buzi lenne, mert eddig egyáltalán nem látszott rajta, hogy az lenne… de ahogy mostanában Key-jel viselkednek… neked nem szokatlan kissé? Mintha lenne egy saját kis világuk, amiben csak ők kettecskén léteznek. Ahogy egymásra néznek, és elvigyorognak, mintha mindketten tudnának valamiről, amiről mi nem. – kissé furán éreztem magam, hogy ilyesmiket mondok róluk. Megvakartam a tarkómat. – Lehet, lehet hogy hülyének nézel, de a szemem akkor sem hazudik!
-    Minho-ssi, elfelejtetted, ezt úgy hívják, fanservice. – mondta diplomatikusan, és bevette szájába az utolsó csirkét. – Nem kell ezt túldramatizálni.
-    Aha! És mi van azokkal a dolgokkal, amiket úgy művelnek, hogy egyetlen árva kamera sem figyeli őket? Mikor korom sötétben bezárkóznak a ruharaktárba, mondván, hogy kosztümöt keresnek… Amikor éjjel újfent csak ők ketten fent maradnak hajnalokig, és órákig beszélgetnek a nappaliban, amit eddig sosem szoktak… ahogy egymásra néznek, hyung… az én szemem nem csal!
-    És arra még nem gondoltál – állt fel az asztaltól, és odament a csaphoz, hogy töltsön egy pohár vizet. - hogy te képzeled már bele az egészet, mert annyira idegenkedsz attól, hogy esetleg Key más, és veled egy csapatban van? – visszaült velem szemben.
-    Nem. – ráztam meg a fejemet. – Nem hiszem el, egyszerűen képtelenség, hogy te ebből egy fikarcnyit sem vettél észre.
-    Talán lehet hogy észrevettem. – forgatta a poharát, és azt figyelte, hogyan marad egy helyben benne a víz. – És ha így van, akkor mi lesz Minho-ssi? Mit teszel?
Hallgattam. Most tényleg összezavart Onew. Tényleg… mi van, ha tényleg igaz? Mi lesz?
-    Odamész hozzájuk, és közlöd Key-jel, hogy azonnal legyen hetero, Jonghyun pedig térjen észhez, és ismét koslasson csajok után, akik két hét után összetörik a szívét?... Na látod. Ő egyébként tényleg feltűnően keveset csajozik mostanság, sőt, semmit, viszont elmondhatom, hogy most látom őt igazán boldognak az elmúlt öt év alatt. Tudod, én úgy vagyok vele, hogy lehet hogy úgy van minden, ahogyan az sejtődik, de amíg mindenki békés és boldog, addig jobb a dolgokat úgy menni, ahogy mennek. Keynek és ha úgy van a dolog, Jonghyunnak van annyi esze, hogy titokban tart mindent, hiszen ez mindenki érdeke. Én megbízom bennük.
-    Aha! Te nem láttad, mi volt azon a rettenetes farsangi bulin. Nem volt elég ahogy felöltözött, a provokálóbbnál is provokálóbban, de szinte rámászott másokra! Ez aztán a nagy titkolás!
-    Az egy céges buli volt, és Key részeg volt. Nem hinném, hogy bármi probléma akadna ezzel kapcsolatosan. – intézte el ennyivel, majd megitta a vízét. Egyszerűen nem érettem, hogy tudott ilyen hatalmas nyugodtsággal gondolkozni ilyen problémákról, mint amilyen ez. – Szóval én úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb kár lenne, ha szétbarmolnánk mindent a csapaton belül, a biztonság érdekében. Aztán akkor vigyoroghatnánk a kamerába, majd miután hazaérünk, jó hogy ki nem csapjuk egymás fogait. Nekem ez nem kell.
Kissé hallgattam, és próbáltam mérlegelni amit mondott. Valójában erre még sosem gondoltam ebből a szemszögből… arra kellett jutnom, hogy valahol Onewnak igaza volt.  Rettenetesen örültem hogy végre volt alkalmam beszélni vele erről.
Természetesen még mindig rettenetesen zavart a tényt, hogy Key más… és még jobban az, hogy Jonghyun is lehet hogy hirtelen utána megy, és együtt fognak… ah, mindegy is.
De ha globálisan néztem a dolgot, tényleg jobb a békesség. A szorongás örökre bennem lesz,  de egyszerűen nincs mit tennem. Megtehetném, hogy elkezdtek balhézgatni, de ennek valóban nem lenne semmi értelme.
Még mindig reménykedtem benne erősen, hogy a gyanúsításom alaptalan, és tényleg képzelgés, pedig immár Onew is bevallotta, hogy látja a változást. Ez már két ember, és két ember szeme már tényleg elég arra, hogy azt sugallja, ebben bizony tényleg van valami.