4. fejezet

2010 Decemberében járunk. A helyszín egy igazán igényes, elit bár, telis-tele szórakozó koreai hírességekkel, némelyikőjükön mikulás sapka, esetleg rénszarvas szarv. Mindenki gyönyörű és hibátlan, és – most kivételesen – stressz mentes. Próbálják elűzni a pop ipar nehézségei okozta mindennapi fáradalmat és nyomást, ezen a céges mikulás partin, amit az egyik vállalkozó szellemű híresség a cégnél kiharcolt maguknak.
Itt voltunk aznap mi is. A SHINee immár lassan 3 éve űzte ekkor az ipart, többé-kevésbé zökkenőmentesen, és népszerűség szempontjából meglehetősen nagy sikerrel. Oly nagy sikerrel, hogy mi lettünk az egyik legkeresettebb, legprofesszionálisabb csapat a cégénél.
-    Nem Taemin, még mindig nem ihatsz alkoholt… - vettem el a makanaenk kezéből a pezsgős poharat. – Lehet hogy rajtam kívül itt nem figyel rád senki, de én nem hagyom hogy ilyen fiatalon rossz útra térjél!
-    Ahj, de Hyung, itt mindenki iszik, nézd meg…! – Mutatott a tömegre összeráncolt homlokkal, kissé eltúlzott nyavalygással.
-    Nem érdekel! És nem is igaz, hogy mindenki iszik. Nézd meg, hogy… - kezdtem el ismét prédikálni, miközben a tömeget pásztáztam egy italmentes személyért, akit példaként mutattam volna Taeminnek.
Azonban félbehagytam a mondatomat, mert az egyik sarokban megakadt a szemem valamin, ami igazán furcsán hatott számomra.
 Jonghyun állt ott, és beszélgetett. De nem akárkivel: egy igazán csinos hölgyeménnyel, és az illető nem a céghez tartozott. Ó, de még mennyire hogy nem, hiszen ő nem más volt, mint Shin Se Kyung, egy híres színésznő.
Összeszűkült szemekkel méregettem őket, és csak figyeltem, miként viselkednek. Úgy tűnt, mint akik igazán közelről ismerik egymást.
-    Hé, nem láttátok Jonghyun-ssit? Egész este el van tűnve, mint a kámfor. – Jött oda Minho dörmögni, de a tekintetemet ez sem tudta leakasztani a beszélgető párocskáról. - Mi az, mi van ott ami olyan érdekes, Key-ssi? – Megpróbált ugyanarra nézni mint amerre én, majd pár másodperc múlva felismerte a bámulásom tárgyát. - Ahha. – bólintott egyet Minho. – Szóval ezért van eltűnve ez a kujon, haha!
Továbbra sem vettem le a szememet róluk, és az eddig összeszűkült szemhéjaim hirtelen tágra nyíltak, mikor megláttam, hogy Jonghyun egyszer csak átkarolja a hölgyet, és egyenesen felénk tartanak.
Ez a látvány nem épp a legkellemesebb volt számomra. Az elmúlt 4 év alatt még sosem láttam Jonghyunt egy barátnőjével sem, így élőben, szemtől szembe. Furcsa volt, és… rossz.
Megcsapott a féltékenység szele.
Annyira nevetségesnek tartottam, hogy féltékenységet éreztem iránta, de azt éreztem. Belül kinevettem magam, de az érzés akkor is megjelent, ha tudtam, hogy mennyire szánalmas.
-    Khm… Srácok, szeretnék valakit bemutatni nektek… - mondta büszke mellel, kissé zavarban Jonghyun, mikor odaért hozzánk. – Ő itt Shin Se Kyung, biztosan ismeritek. Nos… mi az a helyzet, hogy miután megismertük egymást, nagyon jól kijöttünk, és olyannyira, hogy mostanra már… együtt vagyunk.
Máris tudtam az okát annak, amiért Jonghyun mostanság máshogy viselkedett, mint ahogy szokott. Én hülye, logikátlan – tudhattam volna! Mi másért vett volna vissza a fanserviceből, ha nem azért, mert barátnője van?
-    Annyeong – hajolt meg Minho illedelmesen, én pedig csak belül fortyogó tűzzel biccentettem egyet.
-    Aha! Szóval ezért mentél te el mindig parfüm felhősen, kicsípve az edzőterembe, nem igaz? – Mondta vigyorogva Taemin, és belekortyolt egyet a pezsgős poharába.
Jonghyun csak nevetett egyet, én pedig kikaptam a poharat Taemin kezéből.
-    Megmondtam, hogy ne igyál! – reklamáltam, majd leraktam a poharat.
-    Ah, ugyan Key-goon, hadd szórakozzon már egy kicsit! Te ennyi idősen nem ugyanezt tetted? – Kérdezte Jjong.
-    Izé… oké, előfordult, de az nem azt jelenti hogy neki is törvénytelenkedni kell!
Ezután némi kínos csend következett, amit Minho tört meg.
-    És… a média tud már róla?
-    Tud. – Bólogatott Jonghyun. – De én úgy döntöttem, hogy nem érdekel, nem fogok tovább bujkálni. Egyikőnknek sem tesz jót… Így is alig tudunk találkozni. Legalább ezt hadd engedjünk meg magunknak, amellett a temérdeknyi stressz mellett.
-    Igazából, én már hallottam egy fülest a cégnél a menedzsertől… - közeledett felén Onew, épp egy rágcsálni valókkal megrakott tállal a kezében, és egy ropi lógott ki a szájából. – Eléggé kapsz hideget-meleget a rajongóktól. Mondhatjuk, hogy nincsenek elragadtatva.
Láttam, hogy Sekyung kezdi kissé kínosan érezni magát, és bár nagyon gonosznak éreztem magam emiatt, de jól esett látni. Hangyányi mosoly jelent meg az arcomon, önkéntelenül, és inkább bele is kortyoltam a saját poharamba, nehogy elfajuljon vigyorrá.
Jonghyun összeráncolta a homlokát.
-    Épp ez az amiről beszéltem. Hogy nem érdekel.
-    Hát jó, én megértelek teljesen Jonghyun-ssi… ha meg tudod oldani, akkor csak hajrá. Mindenkinek szüksége van magánéletre, bár én személy szerint már feladtam. – vigyorodott el keservesen Onew a saját sorsán, és elslisszolt a többi kajához.
Az iménti kárörvendésem kezdett elhalványulni. Jonghyunt nézve láttam rajta, hogy nem örült Onew kijelentésének, holott tudta hogy igaza van. Én is valahogy éreztem, hogy Jonghyunnak ez a barátnő több gondot fog jelenteni, mint örömöt. Félretéve most a féltékenységemet, úgy láttam, csak bajok lesznek ebből. De nekem fontos volt Jonghyun öröme is, így nem tudtam mit gondoljak…
Jonghyun sóhajtott egyet.
-    Nem megyünk ki a levegőre kicsit, drágám? – kérdezte mézes-mázas hangon a lányzótól, és gyengéden a füle mögé tűrte a haját.
Istenkém… ha csak egyszer érne hozzám így… ha csak egyszer szólna hozzám így…
Sajgott a szívem, és megint az éreztem, hogy el akarok innen menekülni. El akartam menekülni ez elől ez egész elől, látni sem akartam őket így együtt. Hosszú, évekig tartó viszonzatlan szerelem után, láttam a szemem előtt, hogy egy egyszerű, semmit mondó lány kapja meg azt a boldogságot, ami után én már hosszú évek óta sóvárgok - és valószínű fogok is egész életemben.  Mert egyszerűen remény se volt arra, hogy egyszer csak Jonghyun hopp, meleggé válik és beleszeret abba a csapattársába, akit már mellesleg 4 éve ismer, és eddig semmilyen komolyabb érdeklődést nem mutatott iránta, azon kívül hogy egy megértő, szerető barátként viselkedett vele.
Fogtam magam, és lassan elfordultam tőlük, majd komótosan, akár egy megtépázott préda, vérző sebekkel vonultam át a másik sarokba. Leültem, és töltöttem magamnak egy viszkit, amit le is löktem rögtön.
Láttam hogy Taemin a távolból figyel, és nem bírta ki, odajött hozzám, és mellém ült.
-    Hát így mutatsz példát, Key-umma? – kérdezte viccelődve, én pedig leraktam a poharamat.
-    Ah… nekem elnézhető.
Taemin csak némán bólogatott, és tudtam, éreztem hogy ki fog térni a Sekyungos esetre.
-    Nem fognak sokáig együtt maradni. Az SM nem fogja hagyni. – mondta, miközben a chipsből vett az asztalon.
Én csak sóhajtottam egyet. Nem akartam erről beszélni, de valahol mégis jól esett kiadni valakinek.
-    És ha nem maradnak együtt, változik bármi is?... Hát nem. Így legalább… boldog lehet Jonghyun. – néztem utánuk, fájdalmas tekintettel.
Taemin aggodalmasan nézte az arcomat.
-    Én úgy sajnálom Hyung hogy ezt kell érezned. Remélem, hogy egyszer megoldódik valahogy.
-    Nem hiszem hogy meg fog… de köszönöm, hogy aggódsz értem. – mosolyogtam rá, majd tovább nézelődtem. Jonghyunék eltűntek valamerre - biztosan kimentek az udvarra. Jobb is volt, legalább nem őket bámultam állandóan, mint valami őrszem.
Elég későre járt, így lassacskán visszaindultunk a lakásra. Azonban mikor Jonghyunt kerestük, nem találtuk sehol.
-    Biztosan csak a barátnőjével van valahol, lehet hogy haza vitte, vagy ilyesmi. Szerintem haza tud jönni egyedül is, nincs miért aggódni. – Mondta Minho.
-    Az rendben van, de legalább szólhatott volna, hogy nem velünk jön. – mondta Onew, majd megrándította a vállát. – Na mindegy, most már tényleg induljunk, majd jön amikor jön.
Így is tettünk, én pedig egész végig azon gondolkoztam, hogy na, most biztosan a lakásán vannak, és jól szórakoznak együtt.

Azonban egy váratlan fordulat következett, mert mikor Jonghyun hazaérkezett, hatalmas erővel csapta be az ajtót maga után, és szó nélkül beviharzott a hálószobába.